Leírása  Hossza 30 cm. Feje és begye vörös, pofafoltja fehér. Hátán és szárnyán a fekete tollak szegélye zöldessárga, farcsíkja halványzöld. Begyének alsó része sárga, fokozatosan megy át a has halványzöld színébe. Szárnya 15,5 cm-es, középső szárnyfedői feketék, az evezők külső zászlói és az alsó szárnyfedők kékek. A fartájék és az alsó farkfedők vörösek. Farka 16 cm, a középső tollak sötétzöldek, némi kékes árnyalattal, a külső tollak halványkékek, csúcsuk fehér, az alsó felület kék. Írisze sötétbarna; csőre 1,6 cm- es, szürkésfehér; lába szürke. A tojó fején és begyén a vörös szín halványabb és kisebb kiterjedésű, pofafoltja szürkésebb , szeme körül néhány barnásszürke toll van, szárnyának alsó felületén a fehér szalag jól látható. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, tarkójuk zöld, egyéves korban színesednek ki. Két alfaja van, a törzsalaknál élénkebb színűek, ritkábbak- P.E. cecilae díszes és P.E. diemenensis Tasmániai  rozella. Fogságban nem nagyon különböztetik meg az alfajokat, és ezért keverednek. Élőhely, életmód Hazája Délkelet- Ausztrália, elterjedőben van Új- Zélandon.  A part menti és hegyvidéki (1250m - ig), fákkal tarkított területet kedveli, gyakran látható városokban is, párban vagy kisebb csoportokba verődve. Az erdőirtás következtében elterjedési területe megnőtt, igazi kultúrmadárrá lett. Ha kemény a tél, egy- egy táplálékkal bővebben ellátott helyen 50-100 rozellapapagáj is összeverődik. Röpte elég gyors, hullámzó jellegű, hangja kellemes és jellegzetes fémes csipogás; vészjele éles, átható. Szeptember és január között költ, élő vagy holt fák üregeiben. Fészekalja négy - kilenc tojás (27*22mm) , a tojó egyedül ül a tojásokon.  A kotlási idő 21 nap, a kirepülési idő kb. öt hét, ezt követően a szülők még négy- öt héten át odún kívül etetnek.    Tartása A Platycercus nemzetség többi fajához képest viszonylag kisebb a helyigénye. Egy pár madárnak minimálisan 120*60 *60 cm - es kalitka szükséges, ebben akár szaporodni is hajlandók , ha kívülről megfelelő méretű odút akasztunk rá. Ideális elhelyezés a rozelláknak, egy szabadtéri röpde 2*1*1,8 m és egy hozzá kapcsolódó védőházikó, ahová rossz idő esetén behúzódhatnak. Ilyen elhelyezés esetén fűtés nélkül is kitelel Takarmányozás Nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgó, zab, köles, fénymag közel egyenlő arányban, és egy kevés olajos mag  kendermag, és lenmag- együtt max. 10%. A kereskedelemben kapható nekik megfelelő magkeverék. Ezeket a magvakat csíráztatva is szívesen fogyasztják. Nagyon szeretnek mindenféle zöldeleséget, gyümölcsöt, és sokat fogyasztanak belőle. Saláta, tyúkhúr, lucerna, alma, sárgarépa, stb. A fiókák neveléséhez lágyeleségre is szükségük van, aminek alapja a főtt tojás. A nedves zöldeleségen és vizestálban is sokat fürdik. Tenyésztés Irodalmi adatok szerint a rozella hosszú életű madár, és sokáig termékeny, említést tesznek olyan rozalla párról, ami harminc éven át költött, és két fészekaljat is nevelt évente. Biztosabb az eredmény a költésre beállított pár legalább két éves. Ha szabad volierben költetünk, április  közepe előtt ne kapjanak odút. Odúméret: 25- 30cm szélesség és 40 cm magasság és 7-8 cm röpnyílás, mely az odú tetejétől 10 cm távolságra legyen. A tojó 22-24 napig kotlik akár 5-9 tojásán, a hím pedig a begyéből rendszeresen eteti. A rozellák között gyakori az olyan tojó amelyik érzékeny a fészekkontrollra, de ez egyedtől függ. Kirepülés után a szülők, még két három hétig etetik a fiókákat, aztán tanácsos elválasztani a fiatalokat. Mutációk Vad színváltozat: a képeken látható. Ebben a típusban is vannak egyedi eltérések a szín intenzitását, az egyes színes mezők kiterjedését illetően. Adódik ez abból is, hogy az alapfajhoz több alfaj is tartozik, amik közt kisebb színezet, és méretbeli eltérés megfigyelhető, viszont a tenyésztők legtöbbször ezek közt nem tesznek különbséget, és keresztezik őket egymással.  Rubin színváltozat: a testen a sárga, és sárgászöld színeket felváltja az élénk rubinvörös, ami szárnyak és a farktollak kivételével gyakorlatilag az egész test alapszíne lesz. A változat öröklődése receszív a vad alakhoz képest. Lutínó: melanin nevű sötét színanyag teljes hiánya következtében az egész test színét a sárga és a vörös színeket okozó lutein  határozza meg. Ivarhoz kötötten öröklődik, és receszív a többi színnel szemben. Rubínó: nem más, mint az előző két színváltozat kombinációja, tehát egy rubin és egy lutínó tulajdonságot tiszta vérben öröklő madár. Fahéj rozella: a melanin - sötét színanyag csökkenése folytán a fekete mintázat helyett egy halványabb, barnás- színárnyalat alakul ki. Ez egy ivarhoz kötötten öröklődő tulajdonság.

Normál vad színezetű rozella hím	Normál tojó és rubin hím rozella	Rubin rozella hím
Lutínó színváltozat	Rubínó színváltozat	Rubínó színváltozat
Rubin-fahéj tojó és rubin hím rozella